Fizikai fertőtlenítő eljárásokról (1.rész)

Posted by | május 22, 2014 | Egyéb | No Comments

A fertőtlenítő eljárások között megkülönböztetünk fizikai, kémiai és kombinált eljárásokat. Ebben a részben a fizikai fertőtlenítő eljárásokról lesz szó bővebben. Fizikai fertőtlenítő eljárásnak azokat a módszereket nevezzük, amelyeknél leggyakrabban hőenergiával, vagy nem ionizáló sugárzó energiával pusztítjuk el, vagy inaktiváljuk a mikroorganizmusokat. A fizikai eljárásokkal való fertőtlenítésnél a legfontosabb, hogy a hő-, vagy sugárzó energia kontaktusba kerüljön a mikroorganizmusokkal és ez a kontaktus  a megfelelő expozíciós ideig fenn is maradjon. Fontos szem előtt tartani, hogy a kórokozók valamilyen szerves anyaggal körülvéve (vér, genny, vizelet, széklet stb.) jutnak ki a környezetbe. Ezek az anyagok megakadályozzák a fizikai hatások és a mikroorganizmusok közötti közvetlen kontaktus kialakulását. A fizikai fertőtlenítő eljárások hatékonyságát speciális tényezők is befolyásolják. Így a fizikai ágens milyensége, a fertőtlenítendő anyag milyensége, a fertőtlenítendő anyag tömege.

A fizikai ágens milyensége a fertőtlenítés eredményességét nagy mértékben befolyásolja. Nedves hővel történő fertőtlenítéskor egyrészt a mikroorganizmusokat körülvevő szerves anyagokban lévő, másrészt pedig a mikrobák saját fehérjetartalma koagulálódik. A forrásban lévő vízben, illetve áramló, vagy túlnyomásos gőzben történő fertőtlenítés között felfedezhetők hatásbeli különbségek. 100°C-os víz rejtett hőenergia tartalma kisebb, mint a vízgőzé, így a vízgőz mikrobaölő hatása kedvezőbb. Az ultraibolya sugárzás alkalmazásakor a különböző mikrobák csak meghatározott sugárdózis hatására pusztulnak el. Az említetteken túlmenően jelentős szerepet tölt be a száraz hővel történő fertőtlenítés. Ezzel a módszerrel főleg a szerves hulladékokat, valamint a fertőző egészségügyi hulladékokat ártalmatlanítják. Az eljárás során alkalmazott égetőművekben, égetőkemencékben 800°C-on vagy ezt meghaladó hőmérsékleten történik az égetés. Ennél a módszernél az anyagok nem csak mikróba mentessé válnak, hanem meg is semmisülnek.

A fertőtlenítendő anyag milyensége szintén fontos befolyásoló tényező. Hőhatáson alapuló módszernél fontos, hogy a fertőtlenítendő anyag hővezető tulajdonsága milyen. Azok az eszközök, műszerek amelyek anyaga jó hővezető képességű hamar átveszik a közölt hőenergiát, gyorsan felmelegszenek a kívánt hőmérsékletre. Ezzel ellentétben a rossz hővezető tulajdonságú anyagok (üveg, hőálló műanyagok, váladékok stb.) nehezen melegednek fel, így a hőenergián alapuló fertőtlenítésükhöz viszonylag hosszú idő szükséges. Az ultraibolya sugárzás sima, pórusmentes felületen gyorsabban pusztítja el a mikroorganizmusokat ezzel szemben porózus, repedezett felületen ugyanilyen hatás eléréséhez hosszabb expozíciós idő szükséges, esetleg a hatás el is maradhat.

A fertőtlenítendő anyag tömegét azért kell számításba venni, mert kis tömegű anyag felmelegítéséhez kevesebb hőenergia elegendő, szemben nagy anyagtömeggel. A nem ionizáló sugárzó energia alkalmazásánál nem a tömeg nagysága, hanem a felület kiterjedése befolyásolja a fertőtlenítő hatás érvényesülését.

1. Fertőtlenítés elégetéssel

A száraz hővel történő fertőtlenítés olyan módszer amely alkalmazásakor számos környezetvédelmi, környezetegészségügyi szabályt figyelembe kell venni. Az elégetés baktericid, mykobaktericid, fungicid, virucid, sporocid és paraziticid hatású eljárás. Ennek követelménye, hogy a megsemmisítendő anyag hőmérséklete 800-1200°C legyen és ez a hőmérséklet az anyag minden pontján néhány percig érvényesüljön. Elégetéssel fertőtleníthetők a veszélyes, fertőző hulladékok, értéktelen tárgyak, anyagok, eszközök. A módszert kizárólag erre a célra szolgáló, vagy erre kijelölt égető rendszerben, kazánban szabad elvégezni és minden vonatkozó jogszabály előírását maradéktalanul be kell tartani.

2. Fertőtlenítés forralással

A kifőzés közel sem teljes  antimikrobiális hatású eljárás. Ezzel a módszerrel csak a baktériumok vegetatív alakjai, néhány vírus és gombafaj pusztítható el. Ezt a tényt figyelembe véve érthető, hogy sterilizálás céljára alkalmazni ezt a módszert szigorúan tilos. Kifőzéssel fertőtleníthetők: nyálkahártyákkal, testszövetekkel nem érintkező műszerek, fémeszközök, hőálló gumi- és műanyageszközök, konyhaedényzet, evőeszközök, ivóedényzet. A módszerhez csapvíz használható. A vízkőképződés megakadályozására a vízhez műszerszódát lehet adni, ami vízmentes nátrium-karbonát. Ebből 1 liter vízhez 20g-ot szükséges adni. Az így fertőtlenített eszközöket a kifőzés után folyó meleg vízzel le kell öblíteni. A forralással történő fertőtlenítés behatási ideje 30 perc.

3. Fertőtlenítés vízgőzzel

A statikus gőznek alig van behatoló tulajdonsága, ezért gőzfertőtlenítésnél mindig áramló gőzt kell alkalmazni. Ennek a hatása is csak akkor érvényesül, ha az anyagokat folyamatosan átjárja a gőz az előírt nyomáson és hőmérsékleten. Mivel a gőz fertőtlenítő hatását a levegő csökkenti fontos, hogy a munkatér megfelelően légtelenítve legyen. Váladékokkal szennyezett textíliákat nem szabad gőzben fertőtleníteni, mert az anyagba “belesül” a váladék és ezt utána abból nem lehet eltávolítani. Gőzfertőtlenítéshez csak olyan berendezés használható, amelynek megbízható működéséhez a szükséges műszerek (pl.: hőmérő) rendelkezésre állnak, valamint a gép rendelkezik a szükséges mikrobiológiai és műszaki ellenőrző vizsgálatokkal és engedélyekkel. A túlnyomásos gőzfertőtlenítés hatásspektruma: baktericid, virucid, fungicid, paraziticid, sporocid.

A többi fizikai fertőtlenítő eljárásról a következő részben lesz szó.

 

Fertőtlenítés és higiénia egy kézből - kérje ajánlatunkat! Kattintson ide!
  • Facebook
  • Google+
  • LinkedIn